Az Egypercesek egyszerre játékosak és kegyetlenül pontosak: hétköznapi pillanatokból építenek abszurd tükröt, amelyben magunkra ismerhetünk – néha nevetve, néha zavarba jőve, sokszor pedig egy hirtelen felismerés erejével. A beavatószínházi forma különösen közel hozza ezeket a történeteket: nem „kész” válaszokat kínál, hanem kérdez, vezet, gondolkodásra hív, és teret ad annak is, hogy a nézők együtt fedezzék fel, mitől működik Örkény humora, ritmusa, világlátása.

Egy olyan figura, mint Tartuffe veszélyt jelenthet bárki számára, aki úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. A „tartüffök” ezt a hiányt, ezt a vágyat ismerik fel és elégítik ki úgy, hogy közben rabjukká teszik áldozatukat.

Musical két felvonásban